Szendi Gábor:
A halál tornácán

részlet.

„Csipkerózsika ébredése

A New Mexikóbeli Albuquerqueban élő Patricia White Bull 26 éves volt, mikor negyedik gyermekét császármetszéssel világra hozta. A műtét jól haladt, mikor légzése hirtelen leállt. Mint később kiderült, tüdőembóliája alakult ki, vagyis egy vérrög zárta el tüdejében a vérkeringést. A gyors orvosi beavatkozás a légzést újraindította, de az átmeneti oxigénhiány olyan súlyos agyi károsodásokat okozott, hogy az asszony kómába esett és többé nem tért magához. Az orvosok megállapították, hogy az úgynevezett állandósult vegetatív állapotba került, vagyis élő halottá vált.

Ebben az állapotban a beteg nem ébreszthető, semmilyen ingere nem reagál, s egyedül az agy legősibb központjai működnek, fenntartva a légzést és a keringést. A család összeomlott, a férj még három évig reménykedett, majd négy gyermekével visszaköltözött szüleihez, később pedig elvált. Patricia egy speciális intézetbe került, ahol hozzá hasonló öntudatlan állapotban lévő betegeket ápolnak - halálukig. A kezelés mindössze annyi volt, hogy mesterségesen táplálták, megvédték a fertőzésektől, s naponta többször tisztába tették. A család olykor meglátogatta őt. A gyerekeknek a mama egy élettelen test volt az ágyban, aki többet már nem simogatja meg a fejüket, nem várja őket otthon iskola után, nem veszekszik az elöl hagyott játékok miatt, és akihez többé már nem lehet odabújni. Így telt el tizenhat reménytelen év.

1999 karácsony estéje ugyanolyannak indult az "élő halottak házában", mint az év többi 364 estéje. Az ügyeletes ápolónő Patricia ágyát rakta éppen rendbe, mikor egy hangot hallott: "Kérem, ne csinálja ezt". A rémült ápolónő hirtelenjében nem tudta, hallucinál-e vagy álmodik; körbepillantott, és döbbenten látta, hogy Patricia szeme nyitva, és rosszallóan néz rá. Az intézet felbolydult. Az orvosok és a személyzet teljes értetlenséggel álltak az esettel szemben, hiszen Patricia rácáfolt minden addigi tapasztalatra és tudományra. Azt hiszem fölösleges a szavakat keresgélnem, hogy leírjam a család boldogságát, mindenki elképzelheti, milyen lehetne az, ha tizenhat éve halottnak hitt szeretett hozzátartozója visszatérne az életbe. Patricia állapota rohamos javulásnak indult. Január elejére már jól beszélt, szilárd táplálékot evett, sőt írni is tudott, s tolókocsin kirándulásokra vihették. 

Patricia gyógyulását sokan csodának tekintik. Bizonyos értelemben valóban csoda, hiszen az egészségügyi személyzet nem tett ezért semmit, és soha nem is hitt abban, hogy Patricia egyszer felébredhet. A csoda tehát az, hogy mégis sikerült. Dr. Dimancescu kómaszakértő szerint a kómából való visszatéréshez nem csodára, csupán szakszerű kezelésre volna szükség. Ezt azonban a legtöbb orvos nem ismeri, és a kómába, majd az állandósult vegetatív állapotba került beteget még az erre szakosodott intézményekben is úgy tekintik, mint aki már félig halott. Jó esetben azt gondolják, csak ki kell várni a halált, rosszabb esetben megsiettetik azt.”

forrás: www.tenyek-tevhitek.huma/koma.htm